Az akácosok terítéke

Tervezett szinopszis és tartalomjegyzék

1. A legmagyarabb fa, az akác

      Ez a rész tartalmazza azokat a tudnivalókat, érdekességeket, melyeket egy átlagos műveltségű, természetet szerető embernek jó tudnia az akácosok erdőalkotó fájáról, a Fehér akácról, honosításának történetéről, jó tulajdonságairól.
     Ezután annak az ismertetése következik, hogy a különböző mikroklímájú és talajú területeken milyen típusú növénytársulások alakulnak ki az akácosokban, mik a cserje- és a gyepszint jellemző növényei.
2. Akác a konyhában Ez a rész az akác gasztronómiai szerepéről szól. Egyetlen, emberi fogyasztásra alkalmas részének, a virágzatnak sokoldalú felhasználása kerül szóba, nemcsak az általános tudnivalók, hanem fotókkal illusztrált konkrét receptleírások segítségével. 
   Tudnivalók a virágzásról és begyűjtésről

    Palacsintába sütött akácvirág
    Kandírozott akácvirág

    Akácvirág üdítő
    Vízzel hígítható tartós akácszörp
    Akáclikőr fehér rumból
    Akácvirág párlat (pálinka)   
3. A folyékony arany, az akácméz
    Ebben a részben némi kultúrtörténeti ismertetés lesz a Kárpát-medencei méhészkedés
    ősi és mai formájáról, történetéről. Az akácmézzel kapcsolatos tudnivalók.
    Összehasonlítás   másfajta mézekkel. Az akácméz konkurense, a selyemkóró (vaddohány) méz,mely némely  akácosokban szintén gyűjthető!  Az általános rész után az akácméz gasztronómiai felhasználása következik.
    Mézes pácok, mártások, öntetek.

    Mézes sütemények.
    Mézes üdítők, italok.
    A méz a népi gyógyászatban.

4. A leghűségesebb kísérő: a Fekete bodza

    Botanikai és kultúrtörténeti leírás
    Tudnivalók a virágzásról és begyűjtésről
    Receptek virágokból:
    Bodzafánk
    Nyári citromos bodzaüdítő
    Bodzaszörp (főzött, tartós)
    Bodzapezsgő
    Bodzabor
    Receptek a beérett bogyókból:

    Csete (bodzalekvár)
    Almás bodza
    Bodza egressel
    Szószók, mártások, habok bodzabogyóból

    Bodza gyógytea, és teakeverékek. Javallatok.

5. Akácerdők ehető gombái
     Akácpereszke, mint hungarikum (hosszabb ismertetővel)

     Erdei csiperke. Leírás és ételreceptek.
     Erdőszéli csiperke. Leírás és receptek.
     Nagy őzlábgomba. Leírás és receptek.
     Óriás pöfeteg. Leírás és receptek.
     Téli fülőke. Leírás és receptek.
     Sárga gévagomba. Leírás és receptek.
     Júdásfüle gomba. Leírás és receptek.
6.  Tavaszi zöldfőzelékek, saláták az akácosból
      Csillaghúr, tyúkhúr
       Zamatos turbolya
       Komlóleves, házi sörfőzés
       Egyéb ehető zöldek.
7.  Gyógynövények az akácosokban
      Az akácerdőkben gyakori, gyógyhatású növények
      ismertetése. Gyógytea receptek, teakeverékek.
      Javallatok.
 8.  Akácosok vadvilága
      Fácán, fogoly, fürj. Receptek.
      A nyulak és az akácosok.

      Nyúlreceptek
      Az őz és a szarvas. Receptek.
      Kuriózum: Varjúleves






Erdőből a konyhába sorozat 1.könyve: 
      Az akácosok terítéke

Fehér akác - Robinia pseudoacacia



A legmagyarabb fa

Az emberi élet túl rövid. A természet más léptekben mér. Ebből néha tanulságos félreértések, tévképzetek adódnak. Itt van például az akác, a „legmagyarabb fa” esete! Ennek a fafajnak az eredeti hazája az atlantikus Észak-Amerika tájai, Pennsylvaniától Észak-Georgiáig, Alabamáig elterjedt, főleg a nagy folyók széles völgyeiben. Európába csak 1601-ben hozták be, mint sok más fajt, a botanikát kedvelő és mindig újdonságra vágyó uralkodók, előkelőségek megrendelésére, egzotikus parkfának. (Rendszertani nevét is a párizsi botanikus kert Robin nevű igazgatójáról kapta - Robinia pseudoacacia) Erdőnyi méretekben csak jóval később, a 18.század végétől telepítik, az amerikai szabadságharcból hazatért európai önkéntesek javaslatára, akik megismerték kiváló tulajdonságait. Európában a francia területeken kívül leginkább Magyarországon, Romániában, Ukrajnában és Moldáviában terjedt el. Az Alföldön tömegesen 1865 és 1895 között telepítették, abban a reményben, hogy alkalmas lesz a futóhomok megkötésére. Egy másik felfutás a 1923-tól következett be, mikor Magyarország erdőterületeinek nagy részét elcsatolták és a fa iránti szükséglet kielégítésére nagymérvű fásítás kezdődött. Másfél évtized alatt 38 ezer hektáron telepítettek akácost, melyet a világháború után, 1946 és 1955 között egy újabb, 11 500 hektáros telepítés követett.

Ez az összesen másfél száz év elég volt arra, hogy az amerikai eredetű akác igazi "magyar fává" váljon. Nemzedékek kitörölhetetlen emlékei közé kerültek be az akáccal szegélyezett alföldi utcák, az akácfákkal körbeültetett tanyák. Mint kiváló tűzifát, mely nyersen is meggyullad, nagy becsben tartotta parasztságunk. Nemkülönben azért, mert fája kezelés nélkül is rendkívül tartós, sok célra kiválóan használható. Szőlőkaró, kerítésoszlop szinte csak akácból készült évtizedeken át. És akkor még nem beszéltünk egy olyan tulajdonságáról, melyre mezőgazdaságunk fontos ágazata alapult. Az akác a legnagyobb hordást nyújtó méhlegelőnk. A szép, áttetsző színű akácméz sokkal magasabb áron értékesíthető, mint a sötét színű vegyes virágméz.

Sok előnye ellenére azért az akác nem igazán tudott beilleszkedni a közép-európai lomblevelű erdők közé. Akácerdőben sétálni nem kellemes, nem zsong, nyüzsög bennük az élet úgy, mint a tölgyesekben. Aljnövényzetük szegényes, vagy felveri a fák közét a fű, vagy bodzabokrok nőnek alattuk. Madárdal se hallik, legfeljebb egy-egy varjú vagy szajkó károgása. De május derekán, mikor a fehér akácvirágba borul, ez az év közbeni sivárság egyszerre feledésbe merül. A tömegesen megjelenő, hófehér virágzat és a semmi máshoz nem hasonlítható, édeskés illat mindenért kárpótol. Hiszen egy öregebb fán annyi virág jelenik meg, hogy a leveleket szinte nem is lehet látni tőlük. És a legtöbb embernek valahogy agyába furakodik egy régi, érzelmes dal, mely annyi lány ablaka előtt felhangzott szerenádként a boldog békeidőkben: "Akácos út, ha végigmegyek rajtad én..."

 

Az akác botanikai leírása és egyéb jellemzői

Az akácok botanikai nemzetségének 20 fa ismeretes, ezek zömükben Észak-Amerikában honosak, meleg, időszakosan száraz területeken nőnek. A „mi” akácunk, a már említett Robinia pseudoacacia, telepítések révén Európa nagy részén elterjedt. Jelenleg Franciaországban, Magyarországon, Ukrajnában, Romániában és Moldáviában ismeretesek a legnagyobb állományai.





Öreg akác Mánfán

  A fehér akác, rokonaihoz hasonlóan, lombhullató fa. Alakja változatos, többféle növekedési típusa van. Állományban 30 méterig is megnő. Szabad állásban inkább zömök törzset fejleszt, ami időskorban sokszor jellegzetesen „ormós”. Kisebb magasságban erős ágakra oszlik. Vázágai meredeken felfelé nőnek, a belőlük elágató másodrendű ágak kihajlóak, a csúcsuk felé számos rövidebb gallyat viselnek. Zárt állásban a törzs nyúlánk, hengeres, csak a korona felső részében ágazik el. A törzs hajlamos villásodásra. Kérge fiatalkorban sima, feltűnően paraszemölcsös, a növekedés során hamar hálózatosan felrepedezik. Az idős fák kérge szürkésbarna, igen vastag.

Vágásérett akác törzse

Gyökere fiatalkorban vertikális irányú szívgyökérzet. A kifejlett fáknál gazdagon elágazó, oldalgyökeres rendszer alakul ki. Az ágak hosszúak, kötélszerűek. Homoktalajon találkoztak már 12 m mélységbe is lehatoló, 3-4 cm vastag élő akácgyökérrel is.

Az akác fiatal hajtásai világoszöldek, kopaszok vagy finoman szőrösek, végük felé bordásak, zegzugos növekedésűek. Kifejlődve vörösesbarnák, számos paraszemölccsel. Levelei páratlanul szárnyaltak, 10-35 cm hosszúak, 9-19 levélkéből állnak. A levélkék elliptikusak, csúcsuk lekerekített, vékonyak, szürkészöldek, fonákjuk halvány kékeszöld. A fa lombozata laza, a levélkék képesek a fény irányába elfordulni.

Az akác későn lombosodik, szeptember végén a levelek sárgulni kezdenek, de a lombhullás lassú.
A virágok 10-20 cm hosszú, levélhónalji fürtökben nyílnak, illatosak. A kocsányuk 8-10 mm hosszú, a csésze harang alakú, pirosas, a párta fehér, a vitorla kerek, csúcsa kicsípett.

Idei levelek, tavalyi termés

Az akác későn, általában május második felében virágzik. Termése 6-11 cm hosszú, a hasi varraton kissé élezett, vörösesbarna, lapos hüvely, amely 4-8 magot tartalmaz. Október elején beérik, de a hüvelyek a télen át a fán maradnak, csak nyár elején hullanak le. A magvak vese alakúak, kicsinyek, egyszínű feketésbarnák vagy tarkák. Csírázóképességüket hosszú időn át megtartják, átfekvőek. Héjuk igen kemény. A mesterséges telepítésnél a csírázás elősegítését forrázással, gépi koptatással vagy felhasítással szokták elősegíteni.

 

Akácvirág közelről

A fatest makroszkópos jellemzői

Az akác szövetszerkezeti szempontból a gyűrűs likacsú lombos fafajokhoz tartozik.
Vékony szíjácsa világossárga, a geszt színe a sárgásbarnától a zöldesszürkéig változik. A szíjácsból a gesztesítő anyagok hiányoznak, ezért mechanikai jellemzői és tartóssága elmarad a gesztétől.  A gesztesedés folyamata az akácban kétféle módon megy végbe:  egyrészt gesztesítő anyagok rakódnak be, másrészt tilliszek hatolnak be az edényekbe, és eltömik azokat.  A gesztesítő anyagok közül leglényegesebbek a cserzőanyagok, a gyanták, a színezőanyagok, a fagumi és a robinetinek. Ezek jelentősek az akác tartóssága szempontjából. A szíjács nagy víztartalmú és sok egyszerű szerves anyagot tartalmaz, ezért a gombák és a rovarok elsősorban a fának ezt a részét támadják meg. Az akácfa, mint általában a gyűrűs likacsú fák, jól elkülönülő évgyűrűkből és azon belül korai és kései pásztából áll.  A 30-35 éves akácállományokban a kései pászta aránya 77%. Az átlagos évgyűrűszélesség 3 mm.

Fahibák, károsodások, tartósság

Az akácfa szöveti hibái közül nagyobb figyelmet érdemelnek az egyenlőtlen évgyűrűszélesség, a külpontosság, az álévgyűrűk, a kéregbenövés és a görcsösség.
Sajátos szöveti szerkezete és kémiai összetétele miatt jól ellenáll a biológiai károsításoknak.  A lábon álló akácfa szinte egyedüli jelentős gombakárosítója a tőkorhadást kiváltó kőristapló A raktározott, beépített fa szíjácsában gyakran megfigyelhető a szíjácsbogár kártétele.
A sudarlósság, mint fahiba (1,5 cm/fm felett) megfigyeléseink szerint a fűrészipari rönkök 20-24%-ánál fordul elő. A fűrészüzemekben feldolgozott rönkök 15-20%-a síkgörbe.  A tővastagodás hossza az akácnál nem jelentős, általában nem haladja meg az 50 cm-t.  Tekintettel arra, hogy a tőterpeszekhez gyakran csatlakozik a bordás növés és a bélkorhadás, ezért ezen szakaszok eltávolítása javasolható.
Az akác fűrészpora bőrrel való érintkezés esetén allergiát válthat ki.
Az ENSZ 350-2 nemzetközi szabvány szerint az európai fafajok közül egyedül az akácfa sorolható az 1-2. rezisztencia osztályba. Az akácfa vegyszeres kezelés nélküli kiemelkedő tartóssága miatt különösen környezetbarát anyagnak tekinthető.
Az akácfa farontó gombákkal szembeni ellenálló képességét egy speciális vizsgálatsorozat keretében is ellenőrizték. Kiválogatták azokat a  bazidiumos gombákat, amelyeket az akácfánál már megfigyeltek, majd ezen gombák tenyészeteivel 12 hetes kezeléssel korhasztották a természetes állapotú és a gőzölt akác gesztfáját. A természetes állapotú akácfa teljesen ellenállónak bizonyult!  A gőzölt akác ezzel szemben részben elvesztette a tartósságát Vagyis  a barnaszínű gőzölt  akác fűrészáru külsőtéri, gombafertőzésnek kitett felhasználása nem javasolható! Tapasztalatok alapján az akácfa gyakorlati tartóssága a következők szerint becsülhető: szabadban talajjal érintkezve 20-40 év, szabadban talajjal nem érintkezve 80-100 év, épületben száraz helyen és víz alatt akár 500 év.

Fizikai tulajdonságok
A frissen kitermelt  akácfa mindössze 35-45% nettó nedvességet tartalmaz, ezért frissen vágva is jól ég. Nagy sűrűsége miatt viszonylag nehezen gyullad. Fűtőértéke magas, 2,5 tonna légszáraz tűzifával 1 t fűtőolaj helyettesíthető! Az akác tűzifát elegendő egy évig tárolni -  az alacsony kezdő nedvesség miatt - és  szakszerű tárolás esetén gomba- és rovarkárosítások nem jelentkeznek.
A Közép-Európában termesztett fafajok közül az akác rendelkezik a legkiemelkedőbb szilárdsági és rugalmassági jellemzőkkel és kopásállósága is egyedülálló az európai fafajok közül.

Kémiai tulajdonságok

Az akác fatestben mintegy 40-50% cellulóz, 15-22% hemicellulóz és 25-30% lignin található. Az akác járulékos anyagai között jelentősek a csersavak. Ezek mennyisége: akác (kéreg) 3-6%, (fatest) 2-4%; tölgy (kéreg) 5-10%, (fatest) 3-7%. A csersav mellett az akácfa nagy tartósságában jelentős szerepe van a dihidrorobinetinnek. Az akácfa gesztjében 2-5% mennyiségben figyelhető meg. E járulékos anyagnak köszönheti az akác a jellegzetes zöldessárgás-barnás színét is. Elsősorban a bélsugarakban, de esetenként az edényekben is megfigyelhetők kristályos lerakódások (kalcium-karbonát, kalcium-oxalát). Ezek erősen hozzájárulnak az akácfa szerszám éltompító hatásához

Erdei választékok

Magyarországon évente mintegy 8500 ha akácerdőt termelnek ki az erdőgazdálkodók. Az  évi akácfa kitermelés bruttó 1,5-1,9 millió m3. A véghasználat kora országos átlagban 31év.A fakitermelés választékai: fürészipari rönk, és fagyártmány feldolgozási fa, bányászati faanyagok, oszlop, karó, forgácsfa és tűzifa. A fűrészipari  célra felhasználható választékok részaránya 18-20%. A választék összetételét jelentősen befolyásolja az akác-tűzifa iránti rendkívüli kereslet. Sok esetben a rönk mellett egyéb választékot, mint tűzifa,  nem is készítenek, mert azt előnyösen el lehet adni.

Megmunkálási sajátosságok

A fűrészipari alapanyag kis átmérője (átlag 23-24 cm) miatt a fatestben igen kicsi a göcsmentes zóna.  A nagyméretű göcsök sűrűn követik egymást, és igen sok közülük  a korhadt is.  Ezért az akácból 1 m-nél hosszabb, teljesen göcsmentes termékek nehezen nyerhetők ki. Az akácfa nagy keménysége és szilárdsági jellemzői miatt nehezen fűrészelhető, a tölgynél nehezebben fűrészelhető, és a benne levő ásványi zárványok miatt hamar eltompítja a szerszámok élét. Előnye viszont, hogy  rönktéri tárolásnál különleges védelmet (pl: permetezés) nem igényel.
Az akác fája hozzáértő gőzölés esetén elveszíti kellemetlen zöldes-sárgás színét, fokozatosan megbarnul. A gőzölt akác könnyebben forgácsolható, kevesebb a szálkiszakadás, repedés. Az akác fűrészáru gőzölést tömör rakatokban, közvetlenül a felfűrészelés után szokták végezni. A gőzölés leghatékonyabban túlnyomásos gőzölő hengerekben (autoklávokban) végezhető el, (110°C mellett a gőzölési ciklusidő 20-30 óra). Eredményesen lehet az akácfát túlnyomás nélkül hagyományos gőzölő kamrákban is gőzölni.  Ez esetben a gőzölési idő 60-180 órára növekszik.  E módszerrel a faanyag erősen sötétbarnára kevésbé gőzölhető, de előnye, hogy kíméletes, ritkábban okoz repedéseket. Az akác jól szárítható (a bükkhöz hasonló menetrendekkel). Jelentős előnye az akácfának az alacsony kezdő nedvesség.  Tapasztalatok szerint a fakitermelést követő 1-1,5 hónapon belüli felfűrészelés esetén a fűrészáru nettó nedvességtartalma 30-35% (a tölgyé 50-60%). E tulajdonsággal függ össze, hogy az akác fűrészárut, parkettfrízt, bútorlécet már közvetlenül a rönk felvágása után mesterséges szárítókba rakhatjuk és a károsodás veszélye nélkül száríthatjuk. Tehát nincs szükség előszárításra. A gőzzel lágyított fa jól hajlítható bútorépítés céljára.
Az ipari feldolgozásban elterjedtebb lombos fafajokhoz (tölgy, bükk) viszonyítva, az akácfa megmunkálásához a forgácsolószerszámokat gyakrabban kell cserélni.
Az ismert ragasztóanyagokkal és ragasztási technológiákkal az akácfa megfelelő minőséggel ragasztható. A ragasztási paraméterek megtervezésekor azonban feltétlenül figyelembe kell venni az akác fafaji sajátosságait (pl pórusok tömítettsége). Az akácnál az ismert felületkezelési technológiák jól alkalmazhatók. A színbeli tarkaság megfelelő alapozással, pácolással mérsékelhető.


Az akác felhasználási területei

Az akácfának a forgácslemez gyártásban,  mint keverék fafajnak van szerepe. Érdekes, hogy a kész farostlemezek is megőrzik az akácfa sajátos sárgás-zöldes színét.
A magyar bútoripar az akácot kezdetben csak nem látható szerkezeti elemekként (pl. kárpitozott garnitúrák váza, ruhatartó rudak stb.) használta. Az 1970-es évek közepén konyhai székeket (ülőkéket), és asztalállványokat kezdtek akácból készíteni, ezt követően megjelent az akác lakószobai székek és asztalok alapanyagaként is.  A belsőtéri bútorok esetében elterjedését színbeli tarkasága,  és a faanyag nehéz megmunkálhatósága egyaránt gátolta.
E problémák megoldását segítik az akácfa gőzölése, pácolása és a korszerű keményfémlapkás szerszámok alkalmazása. Megemlítjük, hogy ma már tömörfa bútorlapokat készítenek  igény szerinti profilmarással bútoripari frontfelületek céljára. Tartóssága miatt ma az akác a legfontosabb fafaja a kerti bútorgyártásnak. Magyarországon jelentős mennyiségben gyártanak akácból parkettát, lépcsőt, korlátot.

Fontos az épületszerkezetek, a ragasztott tartók, a faházak, a szerszámkamrák, a kerítés elemek, a falburkolatok gyártása is. A csaphornyos parketta mellett igen jelentős a szalagparketta gyártása is, ahol a felszíni koptató réteg készül akácfából. Az akácfát hagyományosan felhasználja a bognáripar, nagy tömegben gyártanak belőle szerszámnyeleket.  Eredményes próbálkozások folytak nagyméretű rétegelt-ragasztott váltótalpfák gyártására is.
Külön kell szólni az akáchordó gyártásáról!  Mivel a boroshordókat a korábbi évszázadokban tölgyből készítették, ezért kezdetben nagy volt az idegenkedés az akáchordókkal szemben.  De a használatban kiderült,  hogy az akácfa igen kiváló hordóipari alapanyag!  Fája bármilyen vágásirány esetén sem engedi át a folyadékot, az akác dongák hajlításakor törés ritkán fordul elő.  Az akácfa jellegzetes illata és színe nincs negatív hatással a tárolt bor minőségére. Befejezésül az akác hengeresfa feldolgozása, felhasználása terén szólnunk kell még az energetikai hasznosításról.  Ma évente 600-700 ezer m3 akác tűzifát használnak fel Magyarországon. Eredményes kísérletek folynak rövid vágásfordulójú energia erdők létesítésére is.

Az akácosok növénytársulásai

Az akácosok igen elterjedt kultúrerdők. Gyökérzetük önálló nitrogénkötésre és ennek következtében a termőhely tápanyagviszonyainak aránylag gyors megváltoztatására képes.
Az akác lombja gazdag nitrogéntartalmú vegyületekben, az avarja gyorsan bomlik, s ez a talaj felső rétegében nitrogén-túlkínálatot idéz elő. Ezt, valamint a késői lombfakadás miatt előálló kedvező fényviszonyokat az egyéves nitrofil gyomok aknázzák ki leginkább. Mivel az akác vízigénye, illetve szárazságtűrése tág határok között mozog, az általa kialakított növénytársulások széles termőhelyi változatosságot bírnak el.
A figyelmes szemlélő hamar felfedezi, hogy az akácerdők nem egyformák!

Vannak tápanyagban gazdag, üde talajú akácosok, melyeket főleg a mély löszutak védelmére, a nyirkos, suvadásveszélyes partfalak megkötésére ültettek, bár sokszor a telepítés célja egyszerűen a nedves, hűvös klímájú erdőterületen levő erdészház környékének egzotikus, jó mézelő fákkal való körülültetése volt. Az akác számára kedvező, üde termőhelyeken az állományok koronája elérheti a 80–100%-ot és a 25–30 m-es magasságot. Cserje- és gyepszintjében magasra növő, dudvás szárú, nitrogénkedvelő gyomok uralkodnak. A cserjeszint növényzete a Sambuco-Salicetea, az aljnövényzet a Galio-Urticetea osztály fajaiból kerül ki. Jellemző fajok: a zamatos turbolya, a  vérehulló fecskefű, a ragadós galaj, a kisvirágú nebáncsvirág, a ligeti perje, a magas aranyvessző, a nagy csalán és a borostyánlevelű veronika.



Fiatal akácos aljnövényzete



Az akác, ha üde, tápanyagban gazdag, jó vízgazdálkodású termőhelyre talál, amelyek elsősorban a Dunántúlon, a Középhegység völgyeiben és északias lejtőin, főleg barna erdei talajokon találhatók meg, káros is lehet. Agresszív sarjképzéssel kiszorítja a honos fafajokat, és a természetvédelmi értéket képviselő védett növényfajok a megváltozott fény- és versenyviszonyok következtében eltűnnek az állományokból.
Vannak száraz, meleg és tápanyagban szegény talajú akácosok, amelyek nálunk elsősorban az Alföld homokvidékein a homokfásítási és homokkötési programok nyomán terjedtek el, de idetartoznak a száraz alföldi és alföldperemi, domblábi lösztakaróra telepített akácosok is. Tavasszal az ujjas levelű, a mezei és a fényes veronika jelenik meg tömegesen bennük, nagy tömegű tyúkhúrral és olocsánnal). A nyarat aztán a fedélrozsnok  és a meddő rozsnok  megjelenése vezeti be, később pedig a fekete peszterce és a bojtorjános tüskemag  válhat tömegessé.

A legsivárabb az a fajta kultúrállomány, amely sajátos, nitrofil növényzetet szelektál. Fajszegény, egyhangú faültetvények ezek, elsősorban a sík vidéken, illetve a dombvidékeken találhatók. Többnyire kétszintes állományok: az elegyetlen koronaszint alatt szegényes gyepszint található. Cserjeszint csak üde-félnedves termőhelyi viszonyok mellett alakulhat ki. A szélsőségesen száraz termőhelyeken az állományok záródása alacsony, 50–60%-os, a famagasság 10–12 m-t érhet el. Az akác számára optimális üde-félnedves termőhelyeken a záródás 80–100%-os, a famagasság pedig elérheti a 25–30 m-t.


Az állományalkotó akác csak kevés fás növényfajjal képes társulni. Zárt állományaiban a behurcolt nyugati ostorfa , a kései meggy , az alásfa, illetve a honos fekete bodza képes behatolni. A szélsőségesen száraz termőhelyek felritkuló akácosaiba szárazságtűrő cserjefajok, pl. a közönséges boróka, az egybibés galagonya, a kökény és a gyepűrózsa nyomulhatnak be.


A nitrogén-túlkínálat miatt a gyepszint elsősorban nitrogénkedvelő fajokból áll. A jobb vízgazdálkodású, üdébb termőhelyek bolygatott talajain jellegzetes tavaszi társulás alakul ki, amelyet elsősorban egynyári és áttelelő fajokból egyaránt. Az előző csoportot a meddő rozsnok, a zamatos turbolya, a ragadós galaj, a borostyánlevelű veronika ,  a vérehulló fecskefű, a tyúkhúr, a piros árvacsalán és a nehézszagú gólyaorr alkotja, az utóbbiba a salátaboglárka, az üstökös gyöngyike, a kónya sárma, a kígyóhagyma  és a mezei tyúktaréj  tartozik. A szárazabb termőhelyeken nyáron alig nő valami a gyepszinten,  az üde-félnedves termőhelyeken magaskórósokat, illetve liánokat találunk. A magaskórósokat a nagy csalán, a magas aranyvessző, a kender, a szúrós gyöngyajak, a kányazsombor, a betyárkóró és a kenderkefüvek képviselik, a liánszerű fajokhoz a komló, az erdei iszalag és a szulák keserűfű  sorolható. A gyengébb növekedésű, szárazabb, egykor legeltetett akácosokban a keskenylevelű perje alkot jellegzetes típust, míg a lazább, főként homokos szövetű talajokon inváziószerűen terjed a selyemkóró. Az akácosok szélsőségesen száraz típusaiban a pusztai vegetáció marad az uralkodó, a jellegzetes nitrofil fajok hiányoznak.

Az akác a konyhában

Mindenekelőtt hadd említsem meg, hogy az akác fája az egyik legkiválóbb tüzelőanyagunk.

Még nyersen is meggyújtható és magas fűtőértéket ad. Vékony ágai és fakérgének darabjai is jól égnek.
Faanyaga kiválóan pótolja az importtilalom alá vont egzotikus fákat. Hála a modern feldolgozási, gőzölési, pácolási eljárásoknak, mostanában nemcsak a megszokott erdőgazdasági választék (oszlop, cölöp, karó) kapható belőle, hanem már a bútoripar is rákapott. Tartós, ellenálló fájából parketta, svédpadló, kül- és beltéri lépcső, rusztikus kerti bútorok, kerítéselemek is készülnek.

Mint ételalapanyag, csak a virágzata jöhet számításba, abból is csak a fehér színűek. A fehér akác májusban-júniusban virágzik. A tavaszi fagyok sajnos, a méhészeknek nagy károkat okozva, sokszor károsítják a kibomlófélben levő, pompás illatú fürtöket.
A virágokat üde nyílásban, a fürtökről lefosztva kell gyűjteni. Felhasználhatjuk őket nyersen,

módjával meg is ehetjük (vigyázzunk, nagyobb mennyiségben hányingert okozhatnak), vagy megszáríthatjuk.

Bundázott akácvirágfürt

Az akác üde fürtjeit belesüthetjük a szokásosnál sűrűbb palacsintatésztába. Az így készült finomság sok gyerek és édesszájú felnőtt kedvence, porcukorral megszórva, vagy mézzel megcsurgatva. Édesítés nélkül adhatjuk húsok mellé köretként, egyfajta speciális rösztiként.

Ha a naptár szerinti húsvét későre tolódik, viszont a szép idő netán előbbre hozza a virágzást, az első fürtökből készíthetünk akácvirág salátát a húsvéti báránysült mellé.  Keverőtálba tesszük a mézes almaecetet, a tejfölt és a tejszínt. Gyengén megsózzuk, és összekeverjük. Betesszük főtt tojások lereszelt, vagy nagyon apróra összevágott fehérjét és megcsurgatjuk akácmézzel. Apróra vágott friss rozmaringgal és kaporral fűszerezzük. Az így elkészített öntetet jól lehűtjük. A megmosott, és szárazra itatott fejes saláta leveleket tálra rendezzük, és az öntettel gazdagon leöntjük. Tetejére reszeljük a főtt tojássárgáját, és megszórjuk a csumájától megtisztított akácvirággal. A kihűlt bárányhúst szép vékonyan felszeleteljük, és tálra rendezzük. Külön salátástálban kínáljuk mellé a salátát.

Kandírozott akácvirágok

De a hibátlan, szép virágocskákat kandírozhatjuk is, a következőképpen:

Hozzávalók:

fehér akácvirág, 1 tojásfehérje, 2-3 evőkanál vaníliás cukor

A tojásfehérjét egy villa segítségével enyhén felverjük. Az akácvirágokat eltávolítjuk a szárról, majd egy ecset segítségével egyenként bekenjünk őket a tojásfehérjével, utána megszórjuk a vaníliás cukorral. Sütőpapírra tesszük őket és meleg helyen 1 napig szárítjuk. Jól záródó dobozban hűvös helyen fél évig is tárolható. Önmagában is nagyon finom csemege, de felhasználhatjuk ételeink díszítésére is, mint pl. a következő, ünnepi  receptben.

Mézes libamájszeletek kandírozott akácvirágokkal
Hozzávalók:
40 dkg libamáj, 12 dkg akácméz, 1/2 dl csontlé, 1 dl víz, 1/2 citrom leve, kandírozott akácvirág, só, törött bors
A mézet 2 perc alatt, magas hőfokon karamellizáljuk. Felöntjük a vízzel és a csontlével, majd további 5 percig forraljuk. Ezalatt alatt a mártás jól besűrűsödik. Hozzáadjuk a citromlevet és levesszük a tűzről. A libamájat 1 centi vastag szeletekre vágjuk. Lisztbe forgatjuk, majd nagyon forró olajban mindkét oldalukat hirtelen kisütjük. Tányérra szedjük, meglocsoljuk a mézöntettel. Megszórjuk kandírozott akácvirággal. Közvetlenül a fogyasztás előtt megszórjuk sóval és törött borssal. Fűszeres ecettel ízesített salátával kínáljuk.

Akácvirágszörp
A virágokból készíthetünk vízzel hígítható szörpöt is:

Ehhez a hozzávalók:  20-30 akácvirág fürt, 4 kg cukor, 2 liter víz, 5 citrom, 15 g citromsav

A vizet feltesszük forrni és a már meleg vízbe beleszórjuk a cukrot. Kevergetjük, amíg fel nem oldódik, és forrásig melegítjük. Ha már forr a szirup, elzárjuk a tüzet, majd beletesszük az akácvirágokat, melyeket korábban leszedegettünk a fürtről és a vékony szeletekre vágott citromkarikákat. Ha már langyosra hűlt, belekeverjük a citromsavat is.  Ha sikerül tiszta, természet közeli helyről beszerezni a virágokat, előzőleg nem kell megmosni. Hűvös helyen, pl. kamrában,  lefedve legalább 5 napig pihentetjük, naponta kétszer átkeverjük. Ezalatt az idő alatt az ízek igazán jól összeérnek. Ezután kihalásszuk a virágokat és citromot a szörpből, egyszer enyhén felforraljuk, és még forrón jól zárható, pl. kapcsos üvegekbe töltjük és 24 órára meleg dunsztba rakjuk. (kis ládába vagy dobozba bebugyolálva paplannal, takarókkal hogy minél lassabban hűljön ki). Fontos, hogy amikor a szörpöt üvegekbe töltjük,  a tölcsérre egy gézlapot vagy egy erre a célra befogott selyemharisnya darabot húzzunk, így a szörp szép átlátszó és tiszta lesz. Tartósítószer nem kell hozzá, hűvös helyen hónapokig eláll.1:10 arányban ásványvízzel vagy szódával hígítva fogyasztjuk.

Gyermekes családoknak megéri elkészíteni, a nyári vakáció alatt nincs az a mennyiség, ami el ne fogyna belőle! Egy másik szörprecept:

Mézes akácvirág szörp

1 liter akácvirág 75 dkg akácméz

2 dl citromlé (4 kicsi citrom leve)

víz

Az átválogatott, egészséges akácvirágot megmossuk, leszárítjuk. Lehúzzuk a virágokat a szárról, és lazán egy literes befőttesüvegbe töltjük. Nyomkodni, tömöríteni, nem kell!

Ráfacsarjuk a citromok levét, ráöntjük a mézet, és annyi vízzel töltjük fel, hogy tele legyen az üveg. Egy éjszakán át hűvös helyen pihentetjük.

Másnap leturmixoljuk, és leszűrjük, először nagyobb lyukú, a másodiknál finom szövésű teaszűrőn. Tartósítószer, felfőzés és dunsztolás nélkül hűtőben kell tárolni!

De gondoljunk a felnőttekre is! Egy-egy nyári ebéd előtt étvágycsinálónak kínáljuk meg vendégeinket egy kupica akácpárlattal, a desszert mellé pedig akácvirág likőrrel!

Akácvirág párlat

A megfelelő mennyiségű akácvirágot gyűjtsük be, majd minél hamarabb terítsük ki árnyékos helyen, mert a közvetlen napfény árt neki. A párlathoz nyersen, szárítás nélkül használjuk fel a frissen szedett virágokat a következőképpen: Megfogjuk a fürtöt, a száránál lerázzuk róla az esetleges nedvességet és a rovarokat, majd metszőollóval a virág alatt elcsippentjük. A tisztított anyagba se levél, se kocsány nem kerülhet! A virágokat gondosan megmérjük és minden tíz dekához egy liter tiszta szeszt öntünk, és ezt üvegedényben gondosan lezárva három hónapi időre érni hagyjuk. A 96 fokos tiszta alkoholban gyorsan és jól feloldódnak a virág porai, és kiázik belőle a benne található minden hatóanyag károsodás nélkül. A három hónap alatt időnként megrázzuk a párlatunkat, majd az érlelési idő végén gondosan leszűrjük, kipréseljük. Ellenőrizzük az alkoholtartalmat, majd 40 fokosra visszagyengítjük. Ekkor ízlés szerint lehet házasítani borpárlattal, törköllyel, vagy éppen seprőpárlattal. Lehet gyümölcspálinkával keverni, de ne túl aromással fektessük össze, mert akkor mind kettő elveszíti eredeti jellegét. A házasítás után, vagy a nélkül ekkor már palackozható állapotban van. Ha a párlatot önállóan használjuk, akkor célszerű három hónapig eperfahordóban érlelni és csak ezt követően palackozni. A párlat ízében és illatában is megőrzi a virágos könnyedséget, de egyben a rá jellemző karakterességét is. Az aromás anyagok már a szájban lévő ízlelő receptorok ingerlésével javítják az étvágyat, és gyakran bizony a fogyasztást is serkentik. A benne megtalálható flavonoidok emelik a vizelet mennyiségét és oldják a simaizomzat görcseit. A homeopátia az akác virágját gyomorsav túltermelésnél alkalmazza, jó eredménnyel. A virágból készült párlatban megtalálható illóolaj, a linalool, hatásos köhögéscsillapító.

Mézes akácvirág likőr

1 liter akácvirág

7,5 dl jóminőségű kubai fehér rum
50 dkg akácméz

A virágot átválogatjuk, leöblítjük, leszedegetjük a szárról.  Lazán egy literes üvegbe töltöm, majd ráöntöm a mézet és a rumot. Hűvös helyen 1 hétig fog érleljük, aztán szűrjük le.
Kellemes ízű, olajosan folyón sűrű folyadékot nyerünk így, melyet hűtött falú pohárkákban szervírozhatunk, ásványvízzel.

Ételízesítéshez, saláták készítéséhez kiválóan alkalmazható a Mézes akácvirágos fehérborecet.

Hozzávalók:
2 dl akácvirág, 4 ek akácméz, 2 dl fehérborecet

A megmosott, leszárított, lecsipegetett akácvirágot egy 2 decis üvegbe töltjük, rácsorgatjuk  a mézet  és az ecetet. Egy hétig pihentessük hűvös helyen a leszűrés előtt.

Az akácosok folyékony aranya, a méz

A méhésztársadalom már április elején izgalomba jön. Fürkészik az eget, szorgosan böngészik az időjárási előrejelzéseket, előkészítik, javítgatják a felszereléseket. Aztán, ha május közepe táján, talán a sok fohászkodás hatására beköszönt a szép, napos idő és az akácosok virágba borulnak, beindul a nagy vándorlás. Néhány szerencsés kivételével, akinek saját akácerdeje van, bizony a szállítókaptárakat, a méhcsaládok ideiglenes lakását kocsikra, utánfutókra kell rakni, hogy a szorgalmas zümmögők minél közelebb kerüljenek a becses méhlegelőkhöz.
A következő ábra egy vándorméhészet éves útvonalát mutatja be, melyet alapvetően a méhlegelőül szolgáló növények virágzása szerint állítottak össze. A teleltető helyről a legkorábban virágzó káposztarepce táblákhoz vezet az első út, aztán, ha a kora tavaszi fagyok nem károsították a fehér akácok rügyeit, vagy a kibomlóban levő virágfürtöket, akkor az alföldi tanyavilág mélyén található, érintetlen akácerdők következnek. Ha itt a méhecskék elvégezték dolgukat, akkor a karaván ismét útnak indul és követi a virágzás által kijelölt, hagyományos útvonalat a középhegységeket övező dombságok irányába, ahol az akácosok később borulnak virágba.

Habár a kereskedelem (természetesen a fogyasztók zömének igényeit kiszolgálva) leginkább az akácmézet keresi, sokféle más méz is kapható a piacon és szinte mindegyiknek van egy-egy értékes, a többi fajtától eltérő jó tulajdonsága. A pékek, mézeskalácsosok elsősorban a napraforgó mézét kedvelik, míg a hársfáról gyűjtött méz a torokfájósoknak igazi jótétemény.
Megjegyezzük, hogy az akácerdőkben a fő állományt alkotó fehér akácon kívül még más, jól mézelő növény is található, így a magasló aranyvessző vagy jágerkender (Solidago gigantea), illetve a selyemkóró fű vagy vaddohány.
De hogyan is "készül" a méz, az emberiség ősi csemegéje, a legrégebb óta használatos naturális édesítő?
Nos, a mézet egy igen régen domesztikált rovarfaj, a háziméh vagy nyugati mézelő méh (Apis mellifera) állítja elő, a mézet termelő méhfajok egyike.
A méhek a virágok nektárjából és mézharmatjából gyűjtik a méz alapanyagát az előgyomrukba. Ott gyomornedveikkel keveredve vegyileg alakítják át. Az így kialakult a híg, vizes mézet a kaptár hatszögletű lépsejtjeiben tartalék táplálékként raktározzák el. A kaptárban dolgozó méhek a szárnyukkal keltett légárammal párologtatják el a felesleges vizet, s teszik sűrűbbé, tartósabbá a mézet. A tömény mézben nem képesek az élesztők és a mikroorganizmusok elszaporodni, így ez a cukros oldat nem romlik meg. Egy évad alatt többszörösét is képesek begyűjteni, mint amire a tél átvészeléséhez szükségük van. A gyűjtögető ősember erre az igen értékes, nagy tápértékű anyagra figyelt fel. Hosszú idő telt el, míg a kezdetleges, zsákmányoló méhészettől az ember eljutott a primitív háziasító módszereken át a tudatos tartásig és tenyésztésig. A méhészek ma már jó gazdaként gondoskodnak a méhek lakásáról, igyekeznek a legmegfelelőbb tartási körülményeket megteremteni a javukra szorgoskodó rovarok számára, akik a mézen kívül más értékes anyagokat is előállítanak, így  propoliszt, méhviaszt és méhmérget is.
A méhcsaládban eltérő morfológiát mutató, és eltérő funkciót betöltő egyedek élnek együtt. A méhanya, vagy "királynő" a legnagyobb méretű, a herék és a dolgozók jóval kisebbek. A méhanya teste hosszúkás; a here fullánktalan és potroha lekerekített. A méhek színe az aranysárgától a sötétbarnáig (feketéig) változik, gyakran a potroh csíkozott. Szívó-nyaló szájszervük van. Nagy, összetett szemeikkel még az ibolyántúli fényt is érzékelik. Mirigyek választják ki a méhviaszt, amelyet  lépsejtek felépítésére használnak. A hátsó lábak tollszerű sörtéin megtapad a virágpor. A középső lábakon lévő merev sörtékkel seprik a „kosárkába” a virágport a mellről és az elülső lábakról. A hátsó lábakon található a „kosárka” vagyis a pollenzacskó. A háziméh elpusztul, ha fullánkjával emlőst szúr meg, mert fullánkján 21-25 visszahajló horog található. Ezek beakadnak a megszúrt emlős bőrébe, és a méregmirigyekkel együtt kiszakadnak a rovar testéből, halálát okozva. A fullánk kiszakadása esetén a méregmirigyet körbevevő izmokat az idegek mozgatni kezdik. Ez belepumpálja az "áldozat" bőrébe a méreghólyag tartalmát. A méhméreg bizonyos betegségekre jó hatással van, amire az orvoslás már régen felfigyelt.
A háziméh olyan családokban él, ahol az egyedek többsége nem szaporodik, hanem rokonait támogatja a szaporodásban. Nyár közepén egy egészséges család 40 000-80 000 egyedből áll. A családon belül a méhanya rakja le a petéket. A megtermékenyített petékből nőstények kelnek ki. Ezek lehetnek nemileg aktív utódok, tehát újabb méhanyák. Túlnyomó többségük azonban nemileg nem aktív nőstény, ők a dolgozók. A dolgozók is raknak néha petéket, de azok nincsenek megtermékenyítve. Ezekből a petékből csak "herék" , azaz hímnemű méhek lesznek. Ez a "szűznemzés" a parthenogenezis.
Az anya naponta akár 1500 petét rakhat. A petéből 3 nap múlva kel ki a lárva. A lárva kb. egy hét múlva bebábozódik, majd a kifejlett állat újabb egy hét múlva kel ki a bábból.
Táplálékuk nektár  és pollen. Az anya néhány évig, a here 4-5 hétig, a dolgozó kb. 8 hétig él.

A méz a konyhában

A középkorban a méhek által gyűjtött méz szinte az egyetlen hozzáférhető édesítőszer volt. Az Újvilág felfedezése után a tengerentúli ültetvényekről származó nádcukor ugyan eljutott Európába, de magas ára miatt luxuscikknek számított. Így aztán a mézhasználat mind a magyar, mind az erdélyi konyhában jelentős volt, mind mennyiségét,  mind a mézes receptek számszerűségét tekintve. A királyi, fejedelmi udvarok, földesúri háztartások igyekeztek minél több adót kivetni a méztermelésre, majd több-kevesebb sikerrel monopólimot szerezni a méz és a méhviasz termelésére és kereskedelmére. A méz a gasztronómiából csak az olcsón előállítható répacukor elterjedésekor kezdett kiszorulni. A jelenben ismét emelkedőben van a fogyasztás, elsősorban a kimutatott táplálkozási-élettani hatásai miatt.

A vizsgálatok kimutatták, hogy a méz igen értékes élelmiszer, elsősorban magas ásványi anyag és enzim tartalma miatt. Sokféle vitamin is van benne, de ahhoz, hogy ennek jótékony hatásait kihasználjuk, aránytalanul sok, igen magas kalóriatartalmú mézet kéne fogyasztanunk. A legtöbb  ember különben sem az ilyan-olyan hatóanyag táblázatok hatására fogyaszt valamit, hanem elsősorban a táplálékban levő ízek, aromák miatt! Ha már ez a momentum szóba került, jegyezzük meg, hogy a különböző fajtamézek igen eltérő ízélményt adnak. Aki kóstolt már gesztenye, hajdina vagy levendula mézet valaha, az bizonyára igazat fog adni!

Ellentétben az erdélyi gasztronómiától, amely tovább megőrizte a maga kulináris hagyományait, tradicionális receptjeit, a magyar konyha egészen a közelmúlig nem igen jeleskedett a mézzel sütés-főzés terén. Még a hajdan minden vásári forgatagban fellelhető mézeskalácsosok, törökmézárusok is megritkultak. Újabban ez a tendencia kezd megváltozni és a méz lassan elfoglalja régi pozícióját a megbecsült alapanyagok sorában.
Mielőtt a konkrét felhasználási ötletekre, ételreceptekre rátérnénk, jegyezzük meg ökölszabályként, hogy amint a zöldségek vitamintartalmára, úgy a mézben levő enzimekre sincs jó hatással a magas hőfokon történő melegítés. 40 fok fölött sok értékes szerves vegyület lebomlik, jótékony hatása megszűnik. Ha lehet, igyekezzünk a mézet lehetőleg eredeti állapotában felhasználni, hiszen még a forró teával is tönkretehetjük gyógyhatását. Lássunk jó példaként hát egy finom mézes saláta receptet!

Mézes gyümölcssaláta
Hozzávalók: 15 dkg akácméz, 1 cukordinnye, 2 nektarin, 5-6 sárgabarack, 4 ringló, 1 citrom leve, 5 dl víz
A vizet a mézzel és a citromlével összekeverjük. A cukordinnye magjait eltávolítjuk, héjától megtisztítjuk és vékony szeletekre vagdossuk. A sárgabarackot, a nektarint és a ringlót kimagvaljuk és szintén felszeleteljük, vagy kisebb kockákra vágjuk. A gyümölcsöket beletesszük a mézes keverékbe. Összeforgatjuk őket. Végül hűtőszekrénybe téve 1-2 óra alatt jól lehűtjük.




A mézet kíválóan alkalmazhatjuk, mint különféle pácok, mártások, szószok egyik összetevőjét. Különösen a keleti (kínai, koreai, thai) konyhák édes-savanyú fogásainak elkészítésénél találkozunk hasonló receptekkel.



Mézes csirkeszárnyak (sertésoldalasból is elkészíthető recept!)
Hozzávalók: 30 db csirkeszárny
a páchoz: 2,5 dl méz, 1 dl szójaszósz, 1/2 dl olaj, 1/2 dl ketchup, 2 gerezd összezúzott fokhagyma, törött bors, só
A pác hozzávalóit összekeverjük. A szárnyakat formázzuk, és egy zacskóba rakosgatjuk. Ráöntjük a mézes szószt, bekötjük a zacskót és 30 percre hűtőszekrénybe tesszük. Időnként megforgatjuk, hogy a pác mindenütt jól átjárhassa a húst. Egyesével, nem egymásra halmozva tűzálló tálba tesszük. Ráöntjük a szószt és lefedés nélkül 180 fokos sütőben addig sütjük, amíg a hús meg nem puhul. Hidegen,  melegen egyaránt finom.

Barbecue szószos csirke, sült hagymakarikákkal
Hozzávalók:

A szószhoz: 2 evőkanál apróra vágott vöröshagyma, 1 evőkanál olaj, 1 dl ketchup (lehet csípős is),
1 dl méz, 2 evőkanál Worchestershire szósz, 2 evőkanál  dijoni mustár, 1 evőkanál borecet, 1 evőkanál barnacukor, chili pehely
Továbbá: 50 dkg csirkemell, 1 jégsaláta, 2-3 nagyobb fej vöröshagyma, 1-2 evőkanál liszt, 5 dl olaj, 30 dkg kukorica konzerv, 2,5 dkg vaj, törött bors, só
Először a barbecue szószt készítjük el, amihez a  finomra vágott vöröshagymát egy csipet sóval a felhevített olajban üvegesre pároljuk . Hozzáadjuk a ketchupot, a mézet, a Worchestershire szószt, a mézes dijoni mustárt, a borecetet és a barnacukrot. Ízlés szerint chili pehellyel fűszerezzük. Kis lángon 8-10 perc alatt összeforraljuk. Kihűtjük. A csirkemellet kisebb kockákra vágjuk, sózzuk borsozzuk, majd a szószba forgatjuk. Fél órára hűtőszekrénybe tesszük pácolódni. Végül 2-3 evőkanálnyi olajban jól átsütjük. A pirított hagymához a vöröshagymát karikára vágjuk. Megforgatjuk a lisztbe, majd bő forró olajban aranybarnára sütjük, végül megsózzuk. A vajas kukoricához a konzerv kukoricát a felhevített vajban átforgatjuk, sózzuk, borsozzuk. A jégsaláta leveleit szépen elrendezzük a tálon. Ráhalmozzuk a barbecue szószos húst, mellé tesszük a pirított hagymát és a vajas kukoricát.

A mézes süteményeknek, desszerteknek se szeri, se száma. Lássunk néhányat közülük!

Akácvirágos tündértorta

Hozzávalók:

a tésztához: 10 dkg vaj, 12,5 dkg cukor, 1 teáskanál vaníliakivonat, 1 citrom reszelt héja,

2 tojás, 10 dkg liszt, 10 dkg zabpehely, 1 teáskanál sütőpor, 1 dl tej, csipet só, 20 dkg tejcsokoládé

a krémhez: 2 tojásfehérje, 10 dkg akácméz, só, 20 dkg vaj

a díszítéshez: kandírozott akácvirág, 12 teáskanál akácméz.

Habosra keverjük a vajat a cukorral. Hozzáadjuk a tojásokat, a vaníliakivonatot, a citromhéjat és a sót. Belekeverjük a zabpehellyel és a sütőporral elegyített lisztet, valamint a tejet is. Addig keverjük amíg a tészta simává, egyneművé nem válik. Végül összeforgatjuk az apróra tördelt tejcsokoládéval is. Papírkosárral bélelt muffinformába töltjük. 180 fokos sütőben 20-25 perc alatt megsütjük. Kihűtjük. A krémhez elkeverjük a mézet, a tojásfehérjét egy csipetnyi sóval, majd vízgőz fölé téve kézi, vagy legkisebb fokozatra állított gépi habverővel kemény habbá verjük. A gőzről levéve tovább verve kihűtjük. Ekkor a gépi habverőt közepes fokozatra állítva apránként hozzáadjuk a kis kockákra vágott, szoba hőmérsékletű vajat, majd a legnagyobb fokozaton további 10 percig verjük még. Borzas mintázatot kialakítva a muffinok tetejére kenjük. Kandírozott akácvirágokkal díszítjük. Végül 1-1 teáskanálnyi mézet csorgatunk rá.

Fekete bodza, az akácosok hű kísérője

Kora tavasszal, általában már március második felében, mikor a bodzabokrok virágba borulnak, akkor tűnik fel igazán, hogy milyen nagy teret foglal el a Sambucus nigra az üde talajú akácerdőkben. A kutatók sokáig azt gondolták, hogy ez a talaj magas nitrogéntartalmának köszönhető, hiszen a fekete bodza közismerten nitrogénkedvelő cserje. Később kiderült, hogy az igazi ok az eltérő életciklusban rejlik. A bodza korán kilombosodik, az akác jóval később fejleszti ki lombozatát és még ezután is marad alatta annyi szórt fény a cserjeszintben, amennyit az árnyékolást jól elviselő akácnak még pont elég      a fejlődéséhez. Természetesen, a bőségesebben megvilágított termőhelyet bő virágzással és termésérleléssel hálálja meg. A bodza lombozata sűrű, bőséges levélzete sokat párologtat, így a kedvező vízelátottságú, üde, vagy mérsékelten nedves talajt kedveli. Gyökérzete a tartós elárasztást viszon nem viseli el. Talajszerkezetben nem válogatós, de a a bőséges tápanyagtartalmat megkívánja. Előnyben részesíti a szerves maradványokban gazdag talajt, így a megbolygatott emberi környezetben, felhagyott karámok, trágyadombok környékén gyakran pionírként is megjelenik. Gyors növésű cserje, a második életévétől kezdve igen erőteljes magassági növekedést mutat, hajtásképzése folyamatos, kedvező termőhelyen egész nyáron át nő. Már 5-6 éves korában virágozni kezd. Idősebb példányai tömve vannak nagy, ernyős virágaival és igen sok termést érlel.

 Magjait a madarak terjesztik. Az ősszel a talajba került mag tavasszal csírázik. Sarjadzóképeesége is kiváló. Sérülés vagy kivágás esetén bőségesen képez tősarjakat. Fás dugványai is könnyen meggyökeresednek.
Feltűnő virágai végálló, sátorozó bogernyőkben nyílnak, a virágok sárgásfehérek, cimpáik szétterülők, a portokok sárgák. Május végén, június elején virágzik, virágai erős illatúak. Termése gömbölyű, 5-6 mm átmérőjű, fényes, fekete bogyó, benne 3 zöldesbarna csontárral. Az érett terméságazat kocsányai csüngők, pirosra színeződnek. Augusztus-szeptemberben érnek be termései és a cserjén maradnak.

Bodza a konyhában
 

A fekete bodzát sokoldalúan hasznosíthatjuk. Tea, üdítőital, szörp, likőr, pálinka, színezőanyag, savanyúság, ecet egyaránt készíthető belőle. Virágja tésztába sütve is fogyasztható. A hagyományos angol „Elderberry ketchup” fő alkotórésze.
Csak teljesen érett, kocsány nélküli bogyókat használjunk fel, mert a magvak, a levelek, az éretlen bogyók, és a friss kéreg sambunigrin glikozidatartalma miatt enyhén mérgező. Görcsöket, hányingert okoz.

A virággyűjtés ideje június-július. Szennyező forrástól, forgalmas utaktól távol gyűjtsük be a virágzatot, mivel a virágzat hatalmas felülete rengeteg káros anyagot képes felfogni, megkötni.  Autóúttól legalább 400 m-es védőtávolságot tartsunk. A gyűjtéshez  száraz, napos időt válasszunk. Augusztus-szeptemberben a teljes érésben lévő bogyókat gyűjtsük.

Lássunk néhány receptet,  ennek a hasznos, sokoldalúan használható növénynek a  felhasználására! 

Karamelles bodzavirágszörp:  8-10 szép, rovaroktól mentes bodzavirágot gyűjtünk.10 l-es rozsdamentes fazékba 7 liter vizet öntünk, 1 citromot szeletekre vágunk, hozzáadjuk. 800 g cukorral édesítjük, 1 dl borecettel savanyítjuk, majd feltesszük melegedni. Közben 200 g cukrot szép barnára pirítunk, felengedjük 1 l vízzel, és simára forralva beöntjük a fazékba. Felforraljuk, beletesszük a bodzát, majd a tűzről levéve 1 napig állni hagyjuk. Másnap leszűrjük, üvegbe töltjük, és jól bedugaszolva hűvös helyen (lehetőleg hűtőgépben) 6 hétig állni hagyjuk. Az érlelés után hígítva fogyasztjuk.

Bodzavirágszörp: 6 db, szép nagy bodzavirágot megmosunk, rovaroktól megtisztítunk, 5 l vízbe tesszük, 3/4 kg cukrot, 1 doboz citrompótlót, 1 egész szeletelt citromot adunk hozzá. 3-4 napig állni hagyjuk, utána leszűrjük és hűtőgépben egy hónapig érleljük. Hűtve, hígítva fogyasztjuk.

Bodzafánk:  Simára keverünk 120 g lisztet, 3 tojást, csipet sót, 1 evőkanál olvasztott vajat, 1 evőkanál sört, 2 evőkanál tejet (vagy tej nélkül 3 evőkanál sört-, ha van barna sörünk, az jobb). 20-25 teljes virágzásban lévő virágzatot a tésztába merítünk és forró zsiradékkal teli serpenyőbe tesszük úgy, hogy a virágzat legyen lefelé. A még kiálló virágzati tengelyt levágjuk, majd megfordítva a tésztát,  a másik oldalát is aranysárgára sütjük. Porcukorral meghintve melegen tálaljuk.

Vegyes  bodzalekvár:  Bodzabogyót, (1/2 l) felezett, kimagozott szilvát (3-4 db), alma- és körteszeleteket (2-3 egész gyümölcs) ecetes vízben puhára párolunk, szitán áttörjük, cukorral, kis darab fahéjjal ízesítjük, keményítővel megkötjük. Frissen fogyasztjuk.

Bodzalekvár szilvával. Azonos mennyiségű bodzabogyót (500 g) és szilvát (500 g) puhára főzünk. Szitán áttörjük. Lábasban 50 g vajat olvasztunk, hozzáadjuk a lekvárt, majd felfőzzük. Literenként egy evőkanál keményítőlisztet számolva, tejjel híg tésztát készítünk, majd a lekvárhoz öntjük. A keményítő sűrűvé és lággyá teszi lekvárunkat. Frissen, hidegen és melegen egyaránt fogyasztjuk.

Almás bodza:  A leszemezett bodzabogyót (600 g) megmossuk, 4 evőkanál vízzel főzzük. Szitán vagy szűrőn áttörjük. 1 kg almát megmosunk, negyedeljük, megtisztítjuk, 1/4 l vízben felfőzzük, áttörjük. A két masszát összekeverjük, félannyi cukorral ízesítjük. Felfőzzük, forrón üvegekbe töltjük, száraz dunsztba tesszük.

Körtés bodza:  A leszemezett bodzabogyókat (250 g) megmossuk, 2 evőkanál vízben 3 percig főzzük, áttörjük. 1/2 kilónyi körtét megmosunk, negyedelve 1/4 liter vízben megfőzzük, áttörjük. A lekvárokat összekeverjük, félannyi cukorral édesítjük. Felfőzve, forrón üvegbe töltjük. Ha tárolni akarjuk, száraz gőzbe tesszük.

Bodzalekvár sárgarépával:  350 g szemezett bodzabogyót megmosunk, lobogó vízben

3 percig főzzük, áttörjük. 400 g sárgarépát megmosunk, megtisztítjuk, darabokra vágjuk,  megfőzzük, áttörjük. A lekváralapot összekeverjük, megmérjük, félannyi cukrot adunk hozzá. Felfőzzük, forrón üvegbe töltjük. Száraz gőzben tartósítjuk.

Bodzalekvár birsalmával:  Egyenlő mennyiségű szemezett bodzabogyót (250-250 g) és szeletelt birsalmát 3 percig lobogó vízben főzünk, szitán áttörjük. A lekváralapot félannyi cukorral édesítjük, felfőzzük, forrón üvegbe töltjük, száraz gőzben tartósítjuk.

Bodzalekvár galagonyával és sóskaborbolyával: 750 g szemezett bodzabogyót forró vízben

3 percig főzünk, majd ha kész, szitán áttörjük. 125 g galagonyabogyót megmosunk. 125 g sóskaborbolya-bogyót leszemezünk, mindkettőt összeöntve, 1/4 l vízben, forrás után 5 percig főzünk, majd áttörjük. A lekváralapokat összekeverjük, félannyi cukrot hozzáadunk, felfőzve, forrón üvegbe töltjük. Száraz gőzbe tesszük.

Bodzalekvár szederrel :  Egyenlő mennyiségű bodzabogyót és szedertermést 3 percig lobogó vízben főzünk, szitán áttörjük, félannyi cukorral édesítjük, ismételt felfőzés után, forrón üvegbe töltjük, légmentesen lezárjuk.

Bodzabogyószörp: 3 kg szemezett bodzabogyót porcelán vagy kőedénybe téve néhány napig állni hagyunk. Utána megtörjük, és a levét átszűrjük. Minden literhez 1 kg cukrot adunk, addig főzzük, míg sűrűsödni nem kezd. Forrón üvegbe töltjük, és lekötve száraz gőzbe tesszük. Vízzel hígítva kiváló üdítőital, de a fél liter tejjel összemixelt 1 dl bodzaszörp is kitűnő italnak számít.

Bodzavirágbor: 1 l lemorzsolt bodzavirágot rozsdamentes fazékba tesszük, 1 kg cukrot és 1 karikára vágott citromot rászórunk, majd 3 liter lobogó vízzel leforrázzuk. Ha kihűlt, 50 g borélesztőt adunk hozzá, egy éjszakán át állni hagyjuk, majd másnap leszűrve üvegekbe töltjük, gyengén ledugaszolva hűvös helyre tesszük. Ne aggódjunk, ha az érlelés alatt „lövöldözést” hallunk,  csak mindig dugaszoljuk vissza az üvegeket!

Bodzabogyóbor: 13 kg leszemezett, érett bodzabogyót, 30 g szegfűborsot és 60 g gyömbért 1 óra hosszat 50 l vízben főzünk. Fakádba 22 kg cukrot öntünk, majd erre szűrjük át a főzetet, miközben a bogyókat megtörve szitán átnyomkodjuk. 125 g borélesztőt adunk hozzá és 2 napig állni hagyjuk. Átfejtjük hordóba, kotyogóval lezárjuk, két-három naponként megkeverjük a készülő bort a hordó mozgatásával. Ha kiforrott, 2-3 liter borpárlattal feljavítva véglegesen lezárjuk és 4 hónapig érleljük. Ha kész, palackokba fejtjük. Kiváló forralt bor készíthető belőle a következő módon: bodzabort és bodzaszörpöt egyenlő mennyiségben összekeverünk, fahéjjal, szegfűszeggel, citromszeletekkel ízesítve felforraljuk, melegen kínáljuk.

Bodzavirágpezsgő:  Rozsdamentes fazékban 5 liter vízhez 750 g cukrot adunk 1/4 liter borecet társaságában. Kb. 5, karikára vágott citromot, 12-15 db jól fejlett, szárak nélküli bodzavirágzatot, kis csomóba kötött, még nem virágzó szagos mügét adunk hozzá. Az egészet jól összekeverjük. Kb. fél óra után a szagos mügét kivesszük a folyadékból. Ezután a pezsgőalapanyagot 8 napig állni hagyjuk, de minden nap egyszer megkeverjük. Ha az előírt idő eltelt, leszűrjük, és tisztára mosott pezsgőspalackokba töltjük a folyadékot. Ledugaszoljuk, és a dugót drótkosárral lekötjük. 14 napi hűvös helyen való érlelés után fogyasztható az ital.

Bodzabogyópezsgő. 3 kg szemezett bodzabogyót megtörünk, rozsdamentes edényben, 8 l vízzel, 1,5 kg cukorral, 3 db szeletelt citrommal, 1-1 db kálmos- és gyömbérgyökérrel és néhány szem szegfűborssal összekeverjük. Néhány napig állni hagyjuk, de közben legalább egyszer jól megkeverjük. A folyadékot gondosan leszűrjük, pezsgősüvegekbe töltjük, gondosan ledugaszoljuk, a dugót drótkosárral lekötjük. 14 napi hűvös helyen való tárolás után fogyasztható.

Bodzapálinka: 1,5 kg szemezett bodzabogyót 1/4 l vízzel, 1/2 kg cukorral, 1 db vaníliarúddal 1 óra hosszat közepes lángon főzünk. Ha kész, szitán fazékba szűrjük. Kb. 1 napig csepegtetjük. Következő nap a szűrletet felfőzzük, majd lehűtjük. 1/2 l 96%-os alkohollal összekeverjük, palackokba töltjük, lezárjuk. 1-2 hónapig érleljük. Nemcsak koccintásra jó, a szakácsművészetben flambírozásra, ecetek ízesítésére, esetleg mártás készítésére is használhatjuk.

Bodzaecet. Befőttesüveget megtisztított, frissen szedett bodzavirággal megtöltjük, majd borecettel színig töltjük. Kb. 2 hétre napra vagy meleg helyre tesszük. Leszűrjük, kis üvegekbe öntjük szét. Halételek ízesítésére használjuk fel.

Bodzabogyó kapri módra: Még éretlen, tehát zöld bodzabogyókat egy éjszakára sós vízben áztatunk. Másnap lecsöpögtetjük, üvegbe rakjuk néhány tárkonyhajtással együtt. Előzőleg felforralt, majd lehűtött borecettel felöntjük, az üveget lezárjuk. Hogy az ételeknek csak az ízét kölcsönözze, tálalás előtt távolítsuk el.

Bodzamártás (ételízesítő): 1/2 kg szemezett, érett bodzabogyót megmosunk, porcelán vagy kőedénybe rakjuk, 1/2 l borecetben egy éjszakán át állni hagyjuk. Másnap szitán leszűrjük, jól lecsöpögtetjük. A bogyókat durvára darált borssal, gyömbérgyökérrel vagy szegfűszeggel, fahéjjal, néhány apró fej vöröshagymával és reszelt citromhéjjal ízesítjük. A masszát 6-8 percig állandó keverés közben főzzük. Lehűlés után szitán áttörjük, üvegbe töltjük. Halételek pikáns mártásaihoz nélkülözhetetlen.

Bodzavirág párlat (Muth pincészet receptje)

A bodza május-júniusban virágzik. Szedésekor több dologra is figyelnünk kell, mert ezek a dolgok alapvetően befolyásolják későbbi minőségét. Soha ne az országutak mentén, forgalmas helyeken gyűjtsük a virágokat, hanem mindig olyan helyen, ahol biztosak lehetünk abban, hogy nem szennyeződött a gépjárművek ólomjával, vagy a mezőgazdasági területek vegyszereivel, így biztosíthatjuk, hogy a virágok valóban biológiailag tiszták maradnak. A gyűjtését a virágoknak kizárólag száraz időben, a harmat felszáradása után végezzük el. Szedéskor ügyeljünk arra is, hogy a fát ne sértsük, ne tördeljük össze, hanem az ernyős virágokat egy metszőollóval vágjuk le. Lehetőleg ne zsákba, egymással összetörve rakjuk, hanem ládákba terítsük szét. Odahaza a szedetteket lehetőleg azonnal dolgozzuk fel, még pedig úgy, hogy mosni nem szabad, tehát igyekezzük nem beszennyezni a virágjainkat. Metszőollóval vágjuk le a kocsányról a virágokat és abba az üvegedénybe gyűjtsük össze, amelyben majd a párlatot beleöntjük. Természetesen a leszedett virágokat mérjük is meg, mert minden liter szeszhez, vagy pálinkához legalább tíz deka virág szükséges. Fontos, hogy üvegedényben végezzük a párlat érlelését, amely legalább három hónapig tartson. Időnként rázogassuk meg az edényt, hogy a virágpor jobban oldódjon és beépüljön a párlatba, amely ne pálinka legyen, hanem 96 % -os tiszta szesz, mivel ez intenzívebben oldja ki a hatóanyagokat a virágból. Három hónap után a párlat barricolt tölgyfahordóba kerül újabb három hónapos érlelésre. Amikor ez az időszak is eltelt, akkor a párlat alkohol tartalmát gyengítsük vissza

40 %-ra és palackozzuk az italt. Az intenzív ízeket és aromákat tartalmazó párlat gyógyhatása igen erőteljes, de élvezeti fogyasztása is különleges élménnyel gazdagítja az ember kultúráját. A fogyasztása csak kis mennyiségben ajánlatos, de lefekvés előtt mindig jótékony hatással lesz az emberi szervezetre.

Bodzavirág gofri

Hozzávalók:

6 bodzavirág

1,5 dl tejszín

12,5 dkg vaj

1 evőkanál porcukor

3 tojás

20 dkg liszt

1 teáskanál sütőpor

A vajat a porcukorral habosra keverjük. Egyenként hozzáadjuk a tojásokat, mindegyikkel 1-1 percet keverve. Hozzáadjuk, a sütőporral elkevert lisztet, a tejszínt és a lecsipkedett bodzavirágokat. Addig keverjük, amíg egységes masszát nem kapunk. A tésztát 6 részre osztjuk, majd vajjal enyhén megkent, felhevített gofrisütőben aranybarnára sütjük.

Rántott bodzavirág vaníliafagylalttal
Hozzávalók :

3 dkg olvasztott vaj

20 dkg liszt

1 teáskanál cukor

2 teáskanál sütőpor

só

3 dl tej

2 db tojás

8-10 teljes virágzásban lévő bodzavirág
vaníliafagylalt

A sütéshez:

1 liter olaj

Az olvasztott vajat, a liszttel, a cukorral, a sütőporral és a sóval összekeverjük. A virágot a palacsintatésztába mártjuk és a felforrósított olajba tesszük úgy, hogy a virágzata legyen lefelé. A kiálló virágzati tengelyt egy olló segítségével eltávolítjuk, majd a másik oldalára átfordítva szép aranybarnára sütjük. Porcukorral meghintve, bodzavirággal megszórva egy gombóc vaníliafagyalttal tálaljuk.

Az akácosok ehető gombái

A homoki szarvasgomba (Terfezia terfezoid) augusztus körül jelenik meg az üdébb talajú akácosokban és némi szerencsével novemberig szedhető.

Kérge csontfehér, foltosan sárgás, húsa kissé morzsalékos. Erős, édes ízének köszönhetően kiválóan illeszthető desszertekhez. Európában jelentősebb mennyiségben csak a Kárpát-medence Duna által lerakott homoki területein terem. Kizárólag akácosokban, többnyire mésztelen, magas humusztartalmú talajokon fordul elő.

Az illata enyhén emlékeztet a kalapos gombákra, némileg hasonlít a nyári szarvasgombára is, legtöbbünket valami gyümölcsre emlékeztet. Állaga puhább, mint a Tuber  nemzetség tagjaié.
Felhasználás előtt erős vízsugárral mossuk le, ami általában nem csak a homokot viszi le róla, hanem az esetleges sárga, túlérett részeket is. Ha a vízsugár nem elég, segíthetünk kefével, de csak óvatosan, mert könnyen eldörzsölhetjük az egész gombát. A tisztított gomba kívül-belül fehér, némi sárga árnyalattal.
Ha nyersen megkóstoljuk, először a gyümölcsíz tűnik fel: legtöbb megkérdezettet a sárgadinnyére emlékeztette. Később érezzük meg a jellegzetes, édes ízt, ami sokáig megmarad. Főzés-sütés során ez a gomba is veszít az ízéből, illatából, ennek ellenére olajban sütve kiváló: némileg a sült gesztenyére emlékeztet. A terfezia honos Észak-Afrika és a Közel-Kelet sivatagjaiban, és elkészítésének évezredes hagyományai vannak. Ma is eszik parázson vagy olajban sütve, szendvicsen, süteményen. Szeletelni nem szokták, inkább kockára vágják, ahogy mi a burgonyát. Felhasználhatjuk ragukhoz, krémlevesekhez (fokhagymakrém-leveshez kiváló), de csak a főzés legvégén tegyük az ételbe!

Akácpereszke, a hungaricum

Ez a gomba alakja és illata miatt - eltekintve a hozzá hasonló és ritka sárgászöld pikkelyes pereszkétől - páratlan az európai nagygombák világában. Az egész pikkelyes pereszke nemzetségből Európában csak e két faj ismert, még az észak-amerikai kontinensen sincsen több talán háromnál. Az akácoshoz kötődése is különlegessé teszi Európában, és amint az akácot, úgy e gombáját is "magyaros" jelleggel ruházták fel.

Az akácpereszke kalapja fiatalon félgömbölyű, előbb púpos középpel domború, majd ellaposodik, sőt közepén néha kissé bemélyedhet. Széle sokáig begöngyölt, aláhajló, öregen kissé hullámos, berepedhet, felpenderedhet. Fehéres kalapbőrét okkersárgás, halvány citromsárgás burok fedi. Ez a burok, a szélétől a közepe felé, nagyon gyorsan pikkelyekre szakadozik, feltűnik közötte a fehér kalapbőr, amely önmaga is repedezhet.
Fehér, krémfehér lemezei igen sűrűn állnak, nem szélesek, így a kalap vastag húsú. Tönkje 2,5-5 cm hosszú, 1,5-3 cm széles, az alján gumósan kiszélesedik, 3,5-4 cm széles is lehet. Az erős, tömzsi tönk felszíne a lemezekhez közel fehér, sima vagy igen finoman pihés, majd a felső harmadában erős, gyűrűszerű övet képez a burok, illetve ettől lefelé durva, fehéressárga szemcsék, pikkelyek találhatók, szinte bocskorszerűen.

Húsa fehér, tömör, de nem rostos, még a tönkben sem. Illata nem erős, de nagyon kellemes, fűszeres, gyantás, balzsamos. Ilyen illata talán néhány taplónak van egészen fiatal korában. Íze finom, igen összetett, önmagában is olyan, mintha többféle ízletes gombából készült volna az étel. Hófehér húsa főzés vagy szárítás során nem színeződik. Szárítva is megőrzi illatát, ízét.

Ezt a gombát mindeddig csak a fehér akác alatt találták, mintha annak gyökereihez kötődve élne. Ez csaknem kizárt, hiszen az akácfához a gyökerein élő baktériumok miatt kalaposgombák nem kötődhetnek. Valószínű, hogy az akác különleges beltartalmú avarjában lehet valamilyen vegyület, ami nélkül nem képes élni. A Kárpát-medencén kívül csak az orosz sztyeppében találták meg, úgyszintén akácosban. Ez az adat még talányosabbá teszi az akácpereszke származását, csaknem kizárólagos magyarországi jelenlétét Európában.

Az akácot Tessedik Sámuel hozta be Franciaországból 1710-1720 táján. ahová 1601-ben került Észak-Amerikából, az Appalache-hegységből, amely az akác őshazája.

Az akácpereszke, furcsa módon sem az akácfa észak-amerikai őshazájában, sem a franciaországi legelső telepítéseinek helyén nem fordul elő. Tehát ebből az égtájból nem kerülhetett hazánkba. Valószínűbb, hogy a nagy keleti sztyeppék valamely ottani pillangósvirágú fájával élhet együtt. A gombaspórát a szél több ezer kilométerre is elvihette,  itt, a Kárpát-medence síkján találkozott a nyugatról érkező akáccal, és azt mint "társnövényt" elfogadta. Ma már az akácot Európában "magyar fának" tartják, és ahogy a szép, illatos akácméz, ahogy az akác szívós, erős sárga fája, úgy az akác gombája, a kicsit csiperkére, kicsit galócára emlékeztető akácpereszke is jellegzetes "magyar" gomba. Az alföldi piacokra rendszeresen hordott gomba egyre ismertebb a városi lakosság körében is, a külföldi szakmai körökben pedig a magyarországi nagygombavilágot szimbolizáló fajjá vált.